Mi a könyvtár?

A könyvtár könyvek és más információhordozók gyűjtőhelye. Azért jött létre, hogy összegyűjtse, megőrizze, és az érdeklődők számára rendelkezésre bocsássa az információhordozókat és a bennük tárolt ismereteket.

Mi az információ?

 A számunkra új adat, új hír, hasznos-használható új ismeret vagy tudnivaló.

Az információ megjelenhet:

( I) írásos formában: levélben, kódexben, könyvben, újságban vagy akár szórólapon,

(K) képi formában: festményben, rajzban, magyarázó ábrán, fotón vagy akár barlangrajzon,

(E) elektronikus módon: CD-n, DVD-n, interneten, számítógépes mágneslemezen, vagy

(A) audio-vizuális eszközök révén - tehát halljuk is látjuk is, pl. hang- vagy videokazettán, TV-ben

(a kezdőbetűket összeolvasva könnyű megjegyezni)

Az információ megjelenési formáinak összefoglaló neve: információhordozók.

A könyvtár célja, hogy az információkat, vagyis a könyveket és más információhordozókat a kíváncsiak rendelkezésére bocsássa. Ezért olyan áttekinthető rendben helyezi el őket, hogy bármit pillanatok alatt meg lehessen találni.

Mire való a szabadpolc?

Az önkiszolgáló élelmiszerboltban rövid szemlélődés után gyorsan megtalálod a pékárut, a tejterméket, a húsfélét, az üdítőt, az édességet, a zöldségfélét. A könyvtárban is nyitott polcokon sorakoznak a könyvek. Ezért szabadpolcos a könyvtár.

Olvasmányok csoportosítása

1. A mese, a monda, az elbeszélés, a regény, a vers, a verses mese, a színpadra íródott mű (dráma) összefoglaló neve: szépirodalom

A szépirodalmi könyvek művészi alkotások. Írójuk úgy mutatja meg a világ dolgait és jelenségeit, az embert, az emberi kapcsolatokat, ahogyan az alkotás pillanatában látja. Ábrázolását személyes élményekkel gazdagítja, s ez által könnyen teremt kapcsolatot olvasójával. Egyéni hangvételével olvasóközönségét is aktivitásra, véleményalkotásra, állásfoglalásra készteti.

Ezeket a műveket szabadidőnkben, gyakran a pihenés, a kikapcsolódás szándékával olvassuk, általában folyamatosan, elejétől a végéig. Sokszor egészen elmerülünk a világukban, és képzeletünkben belehelyezkedünk a szereplők környezetébe és lelkivilágába; azonosulunk vágyaikkal és érzelmeikkel!

2. Ismeretközlő - vagy szakirodalom

Az ismeretterjesztő irodalom hitelesen és valósághűen írja le tárgyát. Szerzője a tudományág avatott művelője. Célja az olvasó tájékoztatása, ismereteinek bővítése, további olvasmányokra serkentése. Szélesíti a látókört, adott esetben részletező ismeretekkel is szolgál. Érdeklődésünk kielégítésében, hobbijaink művelésében, iskolai feladataink vagy egyéni problémáink megoldásában segíthetnek, sőt akár praktikus tanácsokkal is szolgálhatnak.

Nem oldalról oldalra, inkább csak tallózva, válogatva lapozgatunk bennük, megkeresve a minket érdeklő, számunkra fontos részleteket Gyakran eltöprengünk az olvasottakon, vissza- és előrelapozunk, esetleg jegyzeteket is készítünk magunknak. Ahogy gyarapodnak egy-egy témáról az ismereteink, annál könnyebben értjük meg a hozzájuk kapcsolódó újabb olvasmányokat. Ismeretrendszerünk olyan, mint egy rugalmas, laza szövésű háló. Az új információk mindig keresik a már meglévők között azt az alapot, amelyhez kapcsolódhatnak. A háló üres helyei fokozatosan feltöltődnek. Az új ismereteket eleinte kritikusan fogadjuk, összemérjük az előzőekkel, majd az elavultakat újakkal cseréljük fel.

Mindennapjainkban együtt vannak jelen a szépirodalmi és az ismeretterjesztő, szakirodalmi olvasmányok. Sokszor felváltva forgatjuk őket. A szép- és az ismeretközlő irodalom rokon témájú alkotásai gyakran hasonló méretben, terjedelemben és kötésben, úgynevezett sorozatban jelennek meg. Gyakran feltűnően kiemelt sorozatcímmel, sokszor azonos jellel (emblémával) is felhívják magukra a figyelmet. Gondolj például a szépirodalmi "Pöttyös könyvek"-re vagy a "Delfin könyvek"- re illetve az ismereteket közlő "Mi micsoda" vagy "Búvár zsebkönyvekre" de sorolhatnánk tovább.

3. Kézikönyvek vagy segédkönyvek

Vannak olyan könyvek, amelyeket soha nem olvasunk el az elejétől a végéig (!). Ezeket a könyveket nem önmagukban, hanem más könyvek tanulmányozása közben használjuk a szöveg jobb megértése érdekében. Mindig csak egy éppen fontos részletükre vagyunk kíváncsiak. Ezt azonban nagyon gyorsan meg kell találnunk.

Ilyenkor a gyors, áttekintő vagy tallózó, válogató, lényegkiemelő olvasás vezet a célhoz. Ezért mondjuk, hogy nem olvassuk, hanem módszeresen használjuk ezeket a könyveket. Ábécés szerkezet vagy áttekinthető ábécés mutatók segítik bennük a gyors eligazodást.

Ezek a könyvek a szótárak, a lexikonok és az enciklopédiák. Összefoglaló nevük: segédkönyvek vagy más néven kézikönyvek.

A könyvtárban külön csoportban, a kézikönyvtárban találhatók meg.

Nevük is mutatja, hogy jó volna, ha mindig kéznél lennének.

Épp ezért nem kölcsönözhetők, hogy mindenki, akinek szüksége van segítségre, megtalálja őket itt, a polcokon

4. Sajtótermékek és internetes hírportálok

A napilapok, a hetilapok és a folyóiratok meghatározott időnként rendszeresen megjelenő sajtótermékek. Az újságok hírei, szépirodalmi közleményei, tudományos információi frissebbek, naprakészebbek, mint amit akár a legújabban megjelenő könyvek is nyújtani tudnak.

Míg a könyvek inkább megérlelt összegzést adnak, addig a sajtó a legfrissebb hírekkel, információkkal, a legújabb tudományos eredményekkel szolgálja az érdeklődőket.

A rendszeres olvasók a könyvet és a sajtóterméket párhuzamosan olvassák, azonban az újságokban vagy a hírportálokon ők is gyakran csak tallózgatnak, gyors, áttekintő olvasással keresik az őket érdekelt részleteket. Sokszor így akad meg a szemük sok olyan érdekességen vagy fontos információn, amivel egyébként esetleg nem találkoznának.

A könyvtárakban a fontosabb lapok, folyóiratok évfolyamait bekötve tárolják és hasonlóan a könyvekhez az olvasók rendelkezésére bocsátják.

▲

A könyvek rendje és az ETO

A könyvtárban lévő olvasmányos, szépirodalmi műveket - pl. meséket, verseket, regényeket - a szerző neve szerinti betűrendben találod meg. A polcokon ezért látsz "kilógó”, a könyveket elválasztó nagy ábécés betűket. A könyvtárakban használatos ábécé egy picit más, mint a magyar, de így is könnyen eligazodsz.

A könyvtári ábécé a nemzetközi ábécére épül. Nem tartalmazza a magyar ábécé összes betűjét, a hosszú magánhangzókat és a két- és többjegyű mássalhangzókat, de az "ö" az "ü" és az "sz" betűt kivételnek tekinti.

A könyvtárban lévő ismeretterjesztő könyveket témájuk szerint csoportosítjuk.

A témákat tíz nagy csoportba sorolják a világon mindenütt és az adott témájú könyv úgynevezett szakjelzetet kap és

Az Egyetemes Tizedes Osztályozás szabályai - rövidített nevén: az ETO szerint- rendezzük.

Összesen 10 nagy témakör, azaz főosztály létezik, ezek a következők:

Az ETO:

Az ETO-szám egy háromjegyű szám, amit a könyv gerincén és a címlap tetején is megtalálsz. Ezek a számok különböző témaköröket, un. osztályokat, jelölnek.

Pl. Lengyel Dénes könyve a " Magyar mondák " a 290-es ETO-számot kapja, ahol az első számjegy jelöli a főosztályt. A középső számjegy az osztályt, míg az utolsó szám az alosztályt jelenti, ami a témakör további részletesebb leírását, pontosítását segíti. Nézzünk egy másik példát: a közmondások és viccek témakör ETO-száma 398.9 lesz.

Összegezve:

- amíg a könyvtárban lévő könyvek egyik nagy csoportját - a szépirodalmi műveket - a szerzők neve szerinti ábécében találjuk meg a polcokon,

- addig a könyvek másik nagy csoportját - az ismeretterjesztő könyveket - témájuk szerint, azaz az ETO szabályai alapján kijelölt helyen kell keresnünk.

Könyvtárunk is az ETO alapján  kialakított raktári jelzeteket használja az ismeretközlő irodalom rendszerezésére: